Észtországban ma körülbelül 800 szent ligetet tartanak számon, ezek egy része teljesen elhagyatott, vannak olyanok, amelyek áldozatul estek egy-egy település terjeszkedésének, és kivágták őket, de számos ligetben ma is végeznek áldozati szertartásokat.

A ligetek mai látogatói is betartják ezeket a régi törvényeket. Köztük sokan vannak olyanok, akik az észtek természeti vallását követik, megpróbálják összeegyeztetni a modern élettel, és átmenteni a hagyományokat a mába. A népi vallást követők szervezetet is alapítottak, Maavalla Koda néven. (A maavald szót az ősi hitűek Észtország szinonimájaként használják, a koda pedig ’otthont, sátrat, házat’ jelent.)

Csókok és kövek

A szent ligeteken kívül egyéb áldozóhelyek is fönnmaradtak, például több százéves tölgyfák és áldozókövek. Ezeket a városban is megtalálhatjuk, például az egyik legfontosabb észt szellemi központnak tekinthető Tartu Dóm-hegyén is rábukkanhatunk egy ilyen áldozati kőre, méghozzá a katedrális romjainak közelében. A kőre még ma is tesznek kisebb áldozatokat, pénzérméket és terményeket. És az sem lehet véletlen, hogy a kő a Musumägi (Csók-domb) közvetlen közelében van. Így akár szerelmi varázslás is végezhető rajta. Ugyanis a tartuiak úgy tartják, hogy ha egy pár felmászik a dombra, ott mindenképpen csókolózniuk kell. Természetesen az esküvői fotózásoknak is fontos része a hely felkeresése, amelynek során a vőlegénynek kell a menyasszonyt a dombra felcipelnie. (A Csók-dombot egyébként mesterségesen alakították ki kilátónak a 19. században egy régi bástya mellett.)